Tartalom:

• Földrajzi fekvés
• Vízrajz
• Népesség
• Éghajlat
• Növény-és állatvilág
• Gasztronómia
• Mûvészet
• Történelem
• Sport

El Principado de Asturias (asztúriai spanyol: Pricipán d’Asturies vagy Asturies): Az Asztúriai Hercegség egy autonóm spanyol állam, az Ibériai-félsziget északnyugati részén kantábriai part mellett. Nyugati határa Galícia, délen Castilla y León és keletrõl Kantábria. 10.565 km2 kiterjedésu és a partvidéke 401 km. Népessége meghaladja az egymillió fõt. A hivatalos nyelv a castellano, ezen kívül az asztúriait is használják. Ez nem hivatalos, de a tartományi alaptörvény védelmében áll. Az Asturias elnevezés az asztúroktól származik, az elsõ falu, ahol laktak a romanizáció elõtt.
A fõvárosa Oviedo. Az elsõdleges települések a régió középsõ részében tömörülnek, a parttól a belsõ részig, a bányászvölgyeket követve. A legnépesebb város Gijón (271.039 fõ), ezt követi a régió központja, Oviedo (209.495 fõ) és Avilés (83.899 fõ). 50.000 fõ körüli a lakossága Mieres-nek és Langreonak. /Az adatok 2004-bõl származnak./

Asztúria földrajzi fekvése
Az egész régió a Kantábriai-hegységvonulatában helyezkedik el, a legszélesebb és legmagasabb szakaszában. A hegység csak kevés alkalommal csökken 2000 m-nél alacsonyabbra. A tengerpart mellett találhatók alacsonyabb hegyek, amik meredek partot alkottak. A legmagasabb csúcsok a régió déli zónájában vannak, kiemelkedõ a Torre Cerredo (2.648 m), a peña Santa /Szent szikla/ (2.519 m), a peña Ubriña (2.417 m) és a Rañadoiro hegysége nyugaton. Hágók sorozata szolgáltatja az átjárást a régióban. A legforgalmasabb és legalacsonyabb a de Pajares (1.366 m).

Asztúria vízrajza
A vízrajzi hálózat dél-észak irányba visz és állandó vízhozamú és gyors folyású, rövid folyókból áll. A legfontosabbak a Deva melléfolyójával, a Cares-szel; a Sella, amelynek mellékfolyói a Ponga, a Mampodre és a Cobra; a Nalón, a Navi, amely a leghosszabb folyó (159 km), és az Eo, amely Lugo tartomány határát szolgáltatja.
A tengerpart nagyon meredek és kis bemélyedésekkel rendelkezik, amelyes strandokat és folyótorkolatokat alakítanak ki.

Asztúria népessége
Az aktuális népességet a legmagasabb halálozási szám és a legalacsonyabb születési szám jellemzi Spanyolországban, a lakosság 1987 óta csökken, bár a legnagyobb városok tartják a népességüket.

Asztúria éghajlata
Asztúriának óceáni éghajlata van bõséges csapadékkal (1.000-2.000 mm évente övezetek szerint.) az egész év folyamán, legtöbb az õszi és téli hónapokban. A part menti területeknek langyos idõjárása van, miközben a belsõ zónák sokkal alacsonyabb hõmérsékletûek (a középsõ területeken 12°C, míg a parton 14°C az évi hõmérséklet). A Kantábriai-hegységnek hegyvidéki éghajlata van alacsonyabb hõmérséklettel.

Asztúria növény-és állatvilága
A természetes növényzet a nedves környezet jellemzo fajaiból áll. Az erdõk nagy kiterjedést foglalnak el természetes mezõkkel behintve. A legáltalánosabb fajok a tölgyek, gesztenyék, bükkök és szilfák. Jól meghonosodtak idegen fák is, mint a fenyõés az eukaliptusz. Az állatvilág gazdag olyan fajokban, amik Spanyolország többi részére nem jellemzõek, mint a barnamedve, vannak farkasok, zergék, õzek, vaddisznók, rókák, királysasok is és megtalálható vadvízi folyókban élõ halak széles választéka is. Az állatvilág megõrzésére természetes rezervátumokat hoztak létre, mint a Somiedoi Nemzeti Park, az Európai Hegycsúcsok Nemzeti Parkja és egyéb kisebb térségek.

Asztúria gasztronómiája
A gasztronómiának vannak jellemvonásai, amelyek hasonlítanak a gall, normann és brit konyhára. A két legismertebb étel a fabada, amit fehérbabbal és sertéshússal készítenek és a caldereta, ami a part menti területeken tipikus és friss halak nagy választékát foglalja magába. Szintén népszerû a pote, az estofado de buey /”ökörragu”/ és mindenféle halétel, folyami és tengeri egyaránt. Bár a régión kívül meglehetõsen ismeretlenek, több mint száz különbözõ változata létezik a kiváló házi sajtoknak, amelyek közül a Cabrales-bõl származó a legnépszerûbb. A legkiválóbb asztúriai ital a sidra /almabor/.

Asztúria mûvészete
Asztúriának gazdag mûvészeti öröksége van, amelybõl kiemelkedõ a neoromán építészet (asztúriai mûvészet) emlékmûvekkel, mint Santa María del Naranco és San Miguel de Lillo (Oviedo), és Santa Cristina de Lena és Santo Adriano de Valdediós Villanviciosa-ban. A román mûvészet kiemelkedõ, mivel az egész régiót keresztezte egy jakobinus útvonal, kihangsúlyozva San Pedro de Villanueva kolostorát (közel Cangas de Oníshez), Santa María del Juncot (Ribadesella) és San Juan Bantista apátságát (Gijón közelében). Nincs sok gótikus alkotás, bár vannak jó minták ebbõl a stílusból, mint a San Salvador katedrális Oviedoban. A reneszánsz és barokk építészetet jól képviseli számos palota Oviedoban (Toreno, Camposagrado és Santa Cruz), Avilésben (Ferrera) és Praviaban (palacio de los Montas). A neoklasszicizmus számos kúriát hozott létre, amelyek sok asztúriai városban és faluban megtalálhatók. A XX. század festõi közül kiemelkedik Dario de Regoyos (Ribadesella, 1857-1913), Evaristo Valle (Gijón, 1878-1951) és Nicanor Piñole (Gijón, 1878-1978).

Asztúria történelme
Egy primitív lakossággal, ami számos barlangrajzot hagyott, az asztúriai terület a kelták által volt elfoglalt, és késõbb az asztúrok által, amelyek letelepedtek egy terjedelmes vidéken a Kantábriai-hegységtol délre, a mostani határoktól arrébb. A római uralom nehézségek árán kaparintotta meg és nem teljesedett ki Augustus korszakáig. A romanizáció nem volt túlságosan nagyfokú és mindig megõrizte a katonai megszállás jegyeit, megpróbálta fenntartani békességben a területet az asztúrok folytonos zavargásaival szemben. Sem a vizigótok, sem aztán a muzulmánok nem tudták ténylegesen uralni a kantábriai-hegységtol északra elhelyezkedõ asztúr területet. Ez váltotta ki, hogy a mai Asztúria területére menjenek, ahol megszervezõdött az elsõ keresztény közösség. Egy Pelayo nevû helyi nemes létrehozott egy független királyságot 730 táján, ami a forrása volt a késõbbi Asztúriai Királyságnak. II. Odoño uralkodása alatt (914-924) az asztúriai korona székhelye Leónba ment, és az akkori Leóni Királyság részének nevezték. Asztúria így ennek a királyságnak a részese maradt, amely a jövõben Castilla kezdete lesz. A XVI., XVII., XVIII. század alatt Asztúria egy külsõ zóna volt, a politikai életbe nem sok beleszólási joggal rendelkezett. A XVII. század elsõ harmadában mezõgazdasági fejlõdés és népességnövekedés következett be, valószínûleg a kukoricatermesztés fejlõdésének köszönhetõen. A XIX. század végén és a XX. század elején Asztúria egy erõs iparosítási idõszakot élt meg, ami kezdetet adott egy hatalmas és szervezett munkáslázadásnak. Az ipari befektetések elsõdlegesen külföldiektõl eredtek (fracia, belga, ritkán brit tokéstõl). A földrajzi elszigeteltség és a szén elõhozásának nehézségei miatt az asztúriai bányászok mindig érzékenyek voltak a piacok távolodására.
A munkáslázadásoknak, a szocialista irányzatoknak volt egy fontos szervezete, és határozott pillanatokban forradalmi jellegû akciókat vezettek, mint a híres sztrájk 1917-ben vagy 1934-ben az asztúriai forradalom.

Sport Asztúriában
A Hercegség két elsõdleges focicsapata a Real Oviedo és a Real Sporting de Gijón, a Primera División hajdani csapatai, amiknek még mindig sok szurkolójuk van.
A kosárlabdában Asztúria csapata a Gijón Baloncesto, ami most a La Liga LEB kosárlabda kategóriájában található, de négy idényt volt a legjobb kategóriában, a La ABC-ben. Az autóversenyzõ Fernando Alonso az egyik kedvenc a Forma-1 versenyében.
Az Esfer Oviedo a hokiban és az Oviedo Moderno nõi fociban a legjobb kategóriákban foglal helyet.
Egy nagyon fontos sportesemény Asztúriában, ugyanúgy mint Spanyolország többi részén, a Descenso Internacional del Sella, ahol különbözõ országok résztvevõi mérik össze tudásukat kajak-kenuban, amelyet a Sella folyó utolsó szakaszán rendeznek meg évente, Arriondas és Ribadesella között, augusztus elsõ szombatján a XX. század 30-as éveitõl kezdve.